A Pag sziget története

Címkék - Adria, bemutatás, horvát, leírás, Pag, sziget, történet
A Pag sziget története
Pag Horvátország 5. legnagyobb szigete. Az Adriai-tenger északi részén helyezkedik el, területe 285 négyzetkilométer, tengerpartjának hossza körülbelül 300 kilométer.

Lakossága, mintegy 8000 fő, 24 településen él. A sziget növényzete szegényes, sziklás területei óriásiak. A szigeten élők főleg turizmusból, állattenyésztésből, olívatermesztésből és sajtkészítésből élnek. A sziget a kopárságát a hideg szeleket hozó bórának köszönheti.


A sziget már a neolitikumban is lakott volt. Illír törzsek lakták, de liburni törzsek jelenlétére utalnak a Mihovilje nevű nekropolisznak a maradványai, mely a mai Novalja település mellett található. A rómaiak az i. e. 1. században vetették meg lábukat a szigeten. A megszállás közel 700 éven át tartott, ezalatt a rómaiak számos fejlesztést hajtottak végre.
Hirdetés1

A 6. században szlávok lakták Pag-ot, majd a 7. században jelentek meg a horvátok.

A 12. században Velencei Köztársaság több szigetet és várost elfoglalt Dalmácián. 1180-ban III. Béla is csatlakozott a Velenceiek elleni csatározásba, megvédte és a Magyar Korona részévé tette Pagot. 1244-ben IV. Béla szabad királyi városi címet ajándékozott Pag városnak. Még a 13. században nagy birtoklási harc tört ki Pag hovatartozását illetően. Zadar magáénak akarta a teljes Pag szigetet, de legalább a déli részét Pag várossal. Rab az északi részt akarta magáénak tudni, egy örökösödési vita miatt pedig ki Frigyes herceg jelentkezett az egész szigetért. Az ügyben a velencei szenátus hozott döntést, akik az egész szigetet Zadarnak ítélte. 1311-ben a pagi lakosok segítséget kértek a velenceiktől, hogy támogassák őket egy Zadar elleni függetlenségi harcban. Ez a kezdeményezés elbukott és Zadar 1312-ben felgyújtotta Pag várost.

Nagy Lajos részleges önállóságot adott Pag-nak és megtörte a zadari elnyomást. Erre válaszként Zadar ismételten felgyújtotta Pag várost. Az 1358-as zadari békével helyreállt a rend, Zadar és Pag viaskodásában. 1367-ben Nagy Lajos ismét szabad királyi várossá tette Pag-ot. 1382-ben Lajos halála után Zadar megtámadta Pagot és ismételten felgyújtotta. Luxemburgi Zsigmond kiűzte a zadariakat a Pag szigetről. Nápolyi László király Zadart támogatta, a zadariak ismételten elfoglalták Pagot és immáron negyedszerre is felgyújtották. A zadari vérengzés azonban nem tartott már sokáig, ugyanis 1403-ban Nápolyi László eladta Pagot, Zadart és Novigradot Velencének. A velencei uralom alatt Pag részleges önállóságot nyert, amit az 1433-as pagi törvény is megerősít.

A 15. század közepén élhetőbb helyen – három kilométerre délre a régi Pagtól – újjáépítették a várost. Az ekkor felvirágzó sókereskedelem felizzította Pag hovatartozása körüli Rab és Zadar között fennálló vitát. A vita eredménye lett, hogy a törökök elfoglalták a szigetet és népessége 1500 főre apadt. A törököket a velenceiek űzték el. A Velencei Köztársaság bukásával a sziget 1797-ben a Habsburg Birodalom része lett. Napóleon bukása után helyreállt az osztrák uralom. 1918-ban olasz megszállás következett.

1941 júniusában a fasiszta usztasa rezsim Slano-öbölben, Pag város közelében hozott létre egy koncentrációs tábort, ahol több ezer zsidó, szerb, horvát és disszidens halt meg. Később a keleti parton Metajna közelében jött létre nőknek és gyermekeknek a második koncentrációs tábor. Az áldozatokat gyakran brutálisan megölték, majd gödrökbe vagy a tengerbe hajították. A két tábort 1941. augusztusának végén, miután a szigetet átadták az olasz erőknek, bezárták. A túlélőket többnyire a Jasenovaci koncentrációs táborba vitték, amely a legnagyobb horvát láger volt.

A második világháború végével Pag is Jugoszlávia része lett, majd 1991-től Horvátország része.

Pag déli irányból 1968-tól közúton is elérhető. A jelenleg 106-os jelzésű főúton egy 301 m hosszú és 9 nyílású híd köti össze a szárazfölddel és az A1-es autópályával, illetve Zadarral. Északon kompjárat üzemel Prizna - Žigljen között.

Pag városa

A város az Adriai-tengerben fekvő Pag sziget közepén, a keleti partról a sziget belsejébe mélyen benyúló, védett Pagi-öböl (Paški zaljev) délkeleti végében található.

A sziget és a település neve a legelfogadottabb nézet szerint a latin „pagus” (falu) főnévből származik. A sziget legrégibb települése a már Plinius által az 1. században említett Cissa volt, mely az öböl északnyugati végében a mai Caska térségében feküdt. A régészeti leletek is megerősítik, hogy az ókorban egy nagyobb település volt a Sveta Jelena-Milac-Košljun alkotta háromszögben. A város a 4. század végéig állt fenn és a legenda szerint földrengés rombolta le. Ezután az itteniek délebbre a ma Stari gradnak nevezett helyre telepedtek le. Itt építették fel új városukat, melynek védőfalai, tornyai, üzletei, templomai, kolostorai, palotái voltak. Lakói kereskedelemmel, állattartással, sólepárlással, hajózással és halászattal foglalkoztak.

A középkori város a maitól 3 km-re délre feküdt. Első írásos említése a 10. században történik, amikor már a horvát állam része volt. Držislav István horvát király 976-ban szerezte meg Pagot Bizánctól és közigazgatási központtá tette. A 12. század elején Pag a Magyar Királyság része lett. 1192-ben felépült a Szűz Mária tiszteletére szentelt templom, amely ma is Stari grad domináns épülete.1244-ben IV. Béla hálából, hogy lakói menedéket nyújtottak a tatárjárás idején szabad királyi várossá tette. A város ma is mint történetének egyik legjelentősebb eseményére emlékezik a király március 30-án kelt kiváltságlevelére. Zára fellázadása után Pag részleges önállóságot kapott, Nagy Lajos király pedig 1376-ban a többi dalmáciai városhoz hasonlóan elismerte teljes autonómiáját. A Zára elleni harcok következtében a város elpusztult, amikor 1393. március 23-án a zárai sereg betört a városba és minden oldalról felgyújtotta azt. Lakói közül is sokakat megöltek.

1403-ban Nápolyi László Dalmácia többi részével együtt a Velencei Köztársaságnak adta el és évszázadokra velencei fennhatóság alá került. A város 1433-ban kapta első statútumát. A 15. század közepén a török fenyegetés hatására lakói a város új helyen való felépítését határozták el. A munkák 1443-ban kezdődtek velencei építészek által kidolgozott tervek szerint. A tervezési és kivitelezési munkákban részt vett a kor nagy építésze és szobrásza a zárai születésű Juraj Dalmatinac (olaszul Giorgio da Sebenico) is. 1474. szeptember 18-án Pag grófjának és a városi elöljáróknak a vezetésével, a menet elején a csodatevő Szent Kereszttel a nép körmenetben vonult be az új városba.

A várost körülvevő magas és szilárd falakat tíz torony erősítette. A város lakóinak békét és biztonságot nyújtva biztosította a további fejlődést. Ezt követően fejlődtek Pag gazdasági kapcsolatai más területekkel is és sok fiatal pagi polgár tanult Európa nagy egyetemein. Az új városba való beköltözés ellenére nem feledkeztek meg a régi városról sem. 1589-ben a ferencesek itt építették fel kolostorukat, melynek maradványai még ma is láthatók. A pagiak minden év Nagyboldogasszony ünnepén átvonultak a régi városba, hogy együtt imádkozzanak a Szűzanya csodatevő szobra előtt. Az egyházi szertartás során a szobrot körmenetben vitték az új városba a Nagyboldogasszony templomba és ott a szentélyben állt egészen szeptember 7-ig, amikor Kisboldogasszony ünnepére visszavitték őrzőhelyére. Még a 16. században felépült a város sóraktára, 1792-ben pedig az első gimnázium épülete.

A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Pag szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A 19. század végén a városnak már közel négyezer lakosa volt. 1905-ben egy betegség a szőlőket elpusztította és emiatt emberek százai szegényedtek el, ekkor sok lakos emigrált a tengerentúlra. Emiatt a lakosság száma csökkent. A város csipkeverő iskoláját 1906-ban Frane Budak alapította, aki városvezetőként újjáépíttette a vízvezetéket, rendezte a város környezetét és megkísérelte az elektromos áram bevezetését is, de ez akkor még nem valósult meg. Ekkor fejlődött ki egy új gazdasági ág, a turizmus, amely azelőtt ismeretlen volt. A turizmus fejlődése nagyot lendített a város fejlődésén, amely kezdett a régi városmagon kívülre is terjeszkedni. Új városrészek jöttek létre: Vodice, Blato, Murvica, Varoš, Bašaca, Bošana és Sveta Jelena. A városnak 1910-ben 3699 lakosa volt.

Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941 júniusában az usztasa rezsim Slano-öbölben, Pag város közelében hozott létre egy koncentrációs tábort, ahol több ezer zsidó, szerb, horvát és disszidens halt meg. Amikor értesültek arról, hogy a sziget olasz ellenőrzés alá kerül, a foglyokat kivégezték. Az életben maradtak többségben a jasenovaci koncentrációs táborba kerültek. A város második nagy elnéptelenedése a II. világháború végén következett be.

A turizmus az 1960-as évektől lendült fel újra. 1968-ban megnyílt a korszerű, 370 ágyas „Bellewue” szálloda, új terek, autós kempingek, utak létesültek.

Az 1991–95-ös szerb-horvát háborúban a sziget volt az egyetlen kapocs az ország déli területei és az anyaország között.

A város lakói ma nagyrészt halászatból, állattenyésztésből és a turizmusból élnek. A településnek 2011-ben 2849, a községnek összesen 3846 lakosa volt.
Katine-híd Katine-híd
Cikk nyomtatása
Oldalajánló
Vissza
Szólj hozzá
- 2015.02.23. 11:42
Szólj hozzá a cikkhez
*
Név
*
Email
*
Üzeneted
15000 karaktert írhatsz még
Küldés
Eddigi hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás a cikkhez
Szólj hozzá a cikkhez
Oldal tetejére
Vissza