Horvát-Szlavónország: Szlavón bánság, Szlavónia

A Szlavón bánság, a történelmi Szlavónia a mai Horvátország területén, eredetileg a Dráva és a Száva között és a Száva túlsó partján a Kapela hegységig terjedő területen lévő földrajzi hely.
Horvátország, Croatia - Slavonia (Slavonija)
Horvát-Szlavónország: Szlavón bánság, Szlavónia
Szlavóniai népviselet, Horvátország
Szlavónia a mai Közép-Horvátország északi része

A Szlavón bánság, a történelmi Szlavónia a mai Horvátország területén, eredetileg a Dráva és a Száva között és a Száva túlsó partján a Kapela hegységig terjedő területen lévő földrajzi-politikai régiót jelentette. Gyakran illetik az "arany" jelzővel, mivel a nyári aratás előtt gabonamezők aranylanak mindenfelé. A termékeny föld jólétet hozott az itt élők számára, amivel a gazdagon díszített házak és a részletgazdag népviselet most is szívesen dicsekszik. A helyiekre pedig könnyed életritmus és összetéveszthetetlen akcentus jellemző.

Nevét onnan kapta, hogy az itt élő horvátok a 17. századig a saját elnevezésükre használták a slovene kifejezést. Nem alkotta Magyarország részét, mivel belső önállóságot (bánság, hercegség) élvező tartomány volt.A Magyar Királyság részeként Szlavónia élén a szlavón bán állt. Szlavónia státusza így hasonlított az erdélyi vajda által kormányzott Erdélyéhez. Etnikailag Szlavónia a horvátokkal rokon szláv többségű terület volt, de Mohács előtt szigorúan megkülönböztették a szlavóniai jobbágyokat nemcsak a magyaroktól, hanem a horvátoktól is.

Az újkori Szlavónia különbözik a fenti - középkori - leírástól. A 19. századig gyakran Tótországnak nevezett terület a Dráva-Száva közének keleti fele, a mai Kelet-Horvátország területén. A középkorban Magyarország szerves része volt önállóságának ellenére, és csak az újkorban került Horvátországhoz.

Címere: Kék mező két fehér ikerpólyával elválasztva, melyek a két folyót szimbolizálják. A két pólya közti vörös mezőben egy természetes színű nyest fut, ami a középkori nyestbőradóra utal. A kék mező felső részében egy csillag lebeg, ami a Marsot jelképezi. Szlavónia címere megtalálható a mai Horvátország címerében is.



Szlavónia történelméről dióhéjban ...

Szlavónia a honfoglalás előtt az Avar, majd a Frank Birodalom része volt, mely a Dráva-Száva-közét jelentette. A honfoglalástól ez a terület a Magyar Királyság szerves része lett. Szent László király 1091 előtt megalapította a zágrábi püspökséget (Kaptol), ami Szlavónia területén helyezkedett el. A korábban önálló Horvát Hercegség, mely I. Tomiszláv király óta (925-től) Horvát Királyság, nem azonos a mai Horvátország területével; a Kapela-hegységtől délre elterülő régiót foglalta magába. Az utód nélküli Zvonimir halála után belviszály tört ki, majd Szent László 1091-ben elfoglalta Horvátországot.[1][2][3] Horvátország a Magyar Királyság tartománya lett, habár autonómiával bírt, hiszen eleinte magyar hercegek, később (a 13. század második felétől) a bánok vezették. A bánok a magyar király nevében magas rangú helytartók voltak. Horvátország továbbra is Magyarország tartománya volt a török elleni harcok idején, majd kiűzését követően is.

1868-ban az osztrák-magyar kiegyezés értelmében történt radikális közjogi változásokat látva az újonnan létrejött Osztrák-Magyar Monarchiaban Magyarország nemzetiségei is próbáltak az addiginál jobb pozíciókat kiharcolni maguknak. Közülük a horvátok voltak a legeredményesebbek: 1868-ban aláírták és törvénybe iktatták a horvát-magyar kiegyezés néven is emlegetett 1868. évi XXX. törvénycikket (Horvátországban 1868. évi I. törvénycikk), melynek értelmében a magyar politikai elit elismerte a horvátot, mint politikai nemzetet és kimondta, hogy Magyarországon (a Magyar Királyságon belül) a közigazgatási Magyarország, illetve elismerte, hogy Horvát- és Szlavónország egy államközösséget képeznek, amin belül Horvát-Szlavónország egy külön territóriummal bíró politikai nemzet.

Ebbe nem sokkal később beolvasztották a Katonai Határőrvidéket is, Dalmáciát azonban nem, mivel az Ausztria fennhatósága alatt volt. A törvény ennek ellenére Dalmácia esetleges jövőbeni Horvát-Szlavónországhoz (és így Magyarországhoz) csatlakozását is lehetővé tette és egyúttal szabályozta is.

Horvát- és Szlavónország Horvát-Szlavónország néven egyúttal a A Magyar Szent Korona tagországa lett, élén pedig a mindenkori magyar király által kinevezett bán állt. A belügy, az igazságügy, a vallásügy és a közoktatásügy terén önkormányzati jogot kapott, viszont Magyarországgal közös ügy maradt az udvartartás költsége, az újoncmegajánlás, a véderő, és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek.

A horvát nyelvet hivatalos nyelvként használhatták a belső közigazgatásban és önálló horvát parlament és kormány alakult Zágrábban a mindenkori horvát bán vezetésével. Ezeken felül a magyar Országgyűlésbe a horvát országgyűlés (Szábor) kezdetben 29, majd a katonai határőrvidék föloszlatása után összesen 42 képviselőt delegálhatott (40-et az alsóházba, kettőt a felsőházba) valamint a két ország kapcsolataiért felelős Horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli minisztert.



Államjogi viszony

Horvátország Magyarországhoz való államjogi viszonyát az az egyezmény szabályozta, amelyet a magyar Országgyűlés és a horvát szábor küldöttsége kötött 1868-ban, s amelyet mindkét ország törvényhozása úgy cikkelyezett be, mint egyéb nemzetközi egyezményeket szokás (1868. évi XXX. tc. Magyarországon, 1868. évi I. tc. Horvátországban). A két ország közjogi viszonyát szabályozó „horvát kiegyezés” mindenekelőtt kimondotta, hogy a két ország kifelé „egy és ugyanazon állami közösséget képez”. Az államközösségen belül Horvátország „külön territóriummal bíró politikai nemzet”, amely „belügyeire nézve saját törvényhozással és kormányzattal bír.” Megállapította az egyezmény, hogy a két terület között vannak közös ügyek, amelyekre nézve a törvényhozás és a kormányzat is közös.

E közös ügyek költségeihez Horvátország az úgynevezett adóképességi arány (kvóta) szerint járul hozzá, amelyet 6,4%-ban állapítottak meg. Ebben az esetben viszont semmi sem maradt volna az autonómia költségeire. Ezért a magyarok hozzájárultak ahhoz, hogy a horvátok a bevételeik 44%-át megtarthassák a saját belügyi szükségleteik fedezésére, a közösügyi hozzájárulásból hiányzó összeget pedig Magyarország pótolta. Ez a kérdés a horvát-magyar pénzügyi kiegyezés tízévenkénti megújításai alkalmával mindig heves vitákra adott okot, s a horvátok emiatt egyre erőteljesebben követelték a pénzügyi autonómiát is. A közös ügyekben a törvényhozás a pesti magyar országgyűlést illette, amelyre a horvát szábor 29 (később a Határőrvidék visszacsatolása után 40) képviselőt küldött. A horvát képviselőknek jogukban állt a közös üléseken és a delegációban a horvát nyelvet használniuk. Horvátország érdekeit a közös kormányban egy horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter képviselte. A közös minisztériumokban és egyéb központi kormányszervekben a horvát ügyek intézésére külön horvát osztályokat kellett felállítani.

Horvát-Szlavónország önkormányzata a belügyi igazgatásra, az igazságügyre és a vallás- és közoktatásügyre terjedt ki. Ezeket az ügyeket az autonóm országos kormány intézte, amelynek élén a miniszterelnök javaslatára az uralkodó által kinevezett s a horvát szábornak felelős horvát bán állt. Az egyezmény értelmében Horvát-Szlavónország területén semmilyen formában nem érvényesülhetett a magyar államnyelv, mert nemcsak az autonóm ügyek, a törvényhozás, a közigazgatás, a bíráskodás és az oktatás nyelve volt horvát, hanem a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelve is. A budapesti közös minisztériumok Horvátországból kötelesek voltak elfogadni horvát nyelvű előterjesztéseket és beadványokat, s azokra ugyanazon a nyelven válaszolni.

Egyes magyar kormányok időnként megkísérelték a magyar hivatalos nyelv érvényesítését Horvátországban is, a horvátok azonban sikeresen elhárították az ilyen kísérleteket. Az egyezmény elismerte Horvátország területi igényét a horvát-szlavón Határőrvidékre, valamint Dalmáciára. A Határőrvidéken 1869 után fokozatosan felszámolták a katonai rendszert, s a területet polgári közigazgatás alá helyezték és bekebelezték Horvátországba. Dalmácia azonban mindvégig Ausztria tartománya maradt, de a horvátok azzal fejezték ki jogigényüket, hogy országuk hivatalos neve Horvát-Szlavón-Dalmát Királyság vagy Háromegykirályság volt, habár valójában nem királyságról volt szó, ez csak a hivatalos horvát elnevezés.

A három szlavóniai vármegyét (Pozsega, Szerém és Verőce), amelyek 1848 előtt vita tárgyát képezték a két ország között, az egyezmény Horvátország integráns részeként jelölte meg, ezekről tehát Magyarország végérvényesen lemondott. Nem mondott le viszont Magyarország sem a horvátok által igényelt Muraközről, sem Fiuméről és környékéről, amelyet továbbra is a magyar koronához csatolt külön testnek tekintett. Mivel ebben a kérdésben nem tudtak megegyezni, ideiglenes megoldáshoz folyamodtak, s létrejött az úgynevezett „fiumei provizórium”, amely egészen 1918-ig fennállott. Ennek értelmében Fiume városa és kerülete élén a magyar kormány hatásköre alá tartozó kormányzó állt, s a városban hivatalos nyelvként az olaszt használták.

A betelepülés és a magyarság gyors térhódítása miatt a Tengermelléken növekedett a magyarság száma, Horvát-Szlavónországban összességében a magyarok száma 1910-ben elérte a 103 405 főt.

Többségük (80.000 fő) a trianoni békeszerződés után elhagyta szülőföldjét és áttelepült Magyarországra. A horvátok - a török kiűzését követő - szlavóniai betelepülése pedig olyan nemzetiségi összetétel változást okozott, hogy három szlavóniai vármegyét (Pozsega, Szerém, Verőce) 1869-től már Horvát-Szlavónországhoz rendelték közigazgatásilag.


Megszűnése

Az első világháborút követő politikai átrendeződés során Horvát-Szlavónország az újonnan létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Államhoz csatlakozott. (wiki)
Keresett kifejezés
Keresés
Friss hír ajánló
Baranya vármegye

Baranya vármegye (szerbhorvátul: Baranja, németül Branau, latinul Baranyiensis, Baraniensis, Baranyensis) közigazgatási egység volt a Magyar...

tovább »
Pozsega vármegye

Pozsega vármegye (horvátul: Požega, Požeška županija, szlovákul: Požecká župa) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság déli...

tovább »
Horvát-Szlavónország:...

A Szlavón bánság, a történelmi Szlavónia a mai Horvátország területén, eredetileg a Dráva és a Száva között és a Száva túlsó...

tovább »
1 2 3 4 5
Baranya vármegye
Baranya vármegye
Baranya vármegye (szerbhorvátul: Baranja, németül Branau, latinul Baranyiensis, Baraniensis, Baranyensis) közigazgatási egység...
elolvasom...
Pozsega vármegye
Pozsega vármegye
Pozsega vármegye (horvátul: Požega, Požeška županija, szlovákul: Požecká župa) közigazgatási egység volt a Magyar...
elolvasom...
Horvát-Szlavónország: Szlavón...
Horvát-Szlavónország: Szlavón bánság - A Savia Pannonia provincia legdélebbi része volt
A Szlavón bánság, a történelmi Szlavónia a mai Horvátország területén, eredetileg a Dráva és a Száva között és a Száva...
elolvasom...
Oldal tetejére
Vissza